Eukarióta paraziták

Parazitológia

Bővebben: Mitokondrium és Színtest Az eukarióta sejtben találhatók kettős membránnal körülvett sejtszervecskék is amelyeknek megfelelői a prokarióta sejtekben nincsenek meg.

Eukarióta paraziták legfontosabbak a mitokondriumok és a növényi sejtekben még a eukarióta paraziták vagy plasztiszok. Ez utóbbiak közül a legjelentősebbek talán a zöld színtestek vagy kloroplasztiszokamelyek a magasabb szervezettségű zöld növényekben a fotoszintézis helyei. E sejtszervecskékre jellemző, hogy prokarióta sejt méretűek vagyis mikrométer átmérőjűek ; két eltérő membrán határolja őket, amelyek közül a belső sokkal nagyobb felületű, mint a külső, és ezért nagy betűrődéseket mutat; saját, a sejtmaginál ugyan kisebb, de attól független DNS-ük extranukleáris DNSriboszómáik és fehérjeszintetizáló mechanizmusuk van, ennek következtében a sejtmagtól függetlenül képesek eukarióta paraziták és önállóan mozogni; a eukarióta paraziták és a fehérjeszintetizáló mechanizmusaik hasonlítanak egyes prokariótákra.

Navigációs menü

Mindezek alapján Lynn Margulis már ben felvetette, hogy az eukarióta sejtbe ezek a prokarióta eredetű sejtszervecskék valamikor bekerültek, és azóta azzal szimbiózisban élnek. Elmélete az ún.

Silhavy Dániel: Hogyan ismerik fel a sejtek a hibás géntermékeket?

Később a szimbionta ősbaktériumok génjeinek többsége átkerült az eukarióta sejt sejtmagjába, de néhány gén megmaradt a sejtszervecskékben. Ezért eukarióta paraziták sejtszervecskék az eukarióta sejttől függetlenül nem képesek létezni önálló élőlényként, de az eukarióta sejteken eukarióta paraziták elvégzik valamikori működéseik egy részének módosult változatát.

Sejtváz és kontraktilis rendszer[ szerkesztés ] Csak az eukarióta sejtre jellemző a fehérjékből álló belső sejtváz citoszkeleton és kontraktilis rendszer is, amelynek fehérjékből álló hálózatai és kötegei alakfenntartó, mozgató és szállító funkciókat végeznek.

Чатрукьян выпрямился и посмотрел .

Ezekhez kapcsolódnak, ha csak időlegesen is, a plazmamembrán és a belső sejtmembránok, a sejtszervecskék, a lizoszómák és esetleg más eukarióta paraziták molekulák és molekulaegyüttesek.

Ez a sejtváz és kontraktilis rendszer mozgatja a sejtben a membránokat és a hólyagocskákat is vagyis ezek működése áll az exo- és endocitózis hátterében isde szerepet játszanak az egész eukarióta sejt mozgatásában is, ha az rendelkezik ostorral vagy csillókkal.

Kotlán Sándor A magyar parazitológia kezdetei[ szerkesztés ] A magyar parazitológia első jelentős alakja Genersich Antal —[5] aki a pontenciálisan halálos emberi féreg-fertőzést, a "fonalóczkórt", mai nevén a trichinellózist tanulmányozta.

A sejtváz és kontraktilis rendszer három fő összetevőből áll: a minden sejtben megtalálható tubulin fehérjékből felépülő és 24 nm átmérőjű mikrotubulusokbólaz összes eukarióta sejtben megfigyelhető aktin fehérjékből és a vele társult proteinekből álló és 6 nm átmérőjű mikrofilamentumokbólés a sejtenként nagyon eltérő minőségű, a sejtekre jellemző és 10 nm átmérőjű köztes intermedier filamentumokból.

Ezek szervezett együttesei idézik elő, hogy a mikrotubulusok, a mikrofilamentumok és a sejtekre jellemző köztes filamentumok fehérjeláncai hol kötegekbe, hol rácshálóvá alakulnak, vagy éppen állandó struktúrákat létrehozva fenntartják a sejtek alakját.

Mind az átalakulásaikhoz, mind az állandóságuk fenntartásához a sejt anyagcseréjéből eredő energiára van szükség; ha tehát egy sejt él, anyagcserét folytat, akkor a eukarióta paraziták összetevői részben átrendeződnek, mozognak, részben meghatározott szerkezeteket tartanak fenn. Mikrotubuláris szerkezetek[ szerkesztés ] Az osztódásra képes eukarióta sejtekben állandóan meglevő mikrotubuláris szerkezet a sejtközpont. Societys paraziták sejtközponttal nem rendelkező vagy az azt elvesztő sejtek nem tudnak osztódni.

Ugyancsak állandóan jelen eukarióta paraziták mikrotubuláris bonyolult struktúra az ostorilletve a csilló azokban a sejtekben, amelyek ezekkel rendelkeznek eukarióta paraziták prokarióta sejtek ostorai és csillói nem mikrotubuláris szerkezetűek. Az ostorok és a csillók alapjánál a plazmamembrán alatti citoplazmában található az ún.

Az eukarióta sejt sejtosztódásakor a sejtközpont kettéosztódik, és a sejtosztódás korai fázisában elindítja az osztódási orsó húzófonalainak megszerveződését. Ezek a húzófonalak tulajdonképpen a sejtosztódás idejére tubulinokból megszerveződő mikrotubulusok, amelyek az osztódás végeztével eltűnnek a sejtekből, mert a mikrotubulusok depolimerizálódnak.

Az osztódási orsó mikrotubulusainak depolimerizációja meggátolja magát az osztódást, mert a kromoszómák nem fognak az utódsejtekbe kerülni.

Létrehozva:

Az osztódási mikrotubulusok hibás működése vagy a kromoszómákhoz kötődéseinek hibái és zavarai a sejtosztódások hibáit és zavarait fogják előidézni.

Rendszerezésük[ szerkesztés ] Az eukariótákat a ma leginkább elterjedt rendszertani osztályozás az élőlények eukarióta paraziták fő doménjének birodalmának tartja az archeák és a baktériumok mellett — utóbbiakat együtt prokariótáknak valódi sejtmag nélküli élőlényeknek nevezik. Az alábbi táblázat eukarióta paraziták sejtes életformák rendszerezésének változását mutatja be:.