Pasziánsz történet
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Négy példa a pasziánszok sokféleségére A pasziánsz az egyszemélyes kártyajátékok családja. Nagyon sok fajtája van, de a játék lényege mindegyiknél az, hogy a kártyákat véletlenszerű leosztással valamilyen rendben az asztalra helyezzük, majd pontos szabályok betartása mellett ezeket megpróbáljuk egy másik rendbe áthelyezni, egyszerre egy vagy több lapot mozgatva. Az alapelrendezés és a szabályok határozzák pasziánsz történet annak a valószínűségét, hogy az átrendezést végig tudjuk-e vinni, így vannak könnyebb és nehezebb játékváltozatok.
Európában ugyanez a szó angolul ejtsd: péjsönsz is használható a játékra, míg az amerikai angolban a játékot elsősorban solitaire ejtsd: szoliter néven ismerik. Ennek a szintén francia szónak az eredeti jelentése 'magányos, egyedüli'.
Félreértést okozhat, hogy máshol solitaire a neve egy szintén egyszemélyes logikai játéknak, amelyben fatáblán elrendezett golyókat kell rakosgatva levenni. A pasziánszhoz 52 lapos francia kártyát szokás használni, egy vagy két csomagot, a dzsóker lapokat ilyenkor félreteszik. A pasziánszjáték nincs rokonságban a kártyavetésselmás néven kártyajóslással. A pasziánsz egy időtöltésül választott játék, amely a A játék feléledésének jele pasziánsz történet, hogy az as évek elején az első házi számítógépekre már készült néhány pasziánszprogram, a széles körben újbóli ismertté válásához pedig nagyban hozzájárult az, hogy a Microsoft Windows operációs rendszerek sokáig alapkiegészítőként tartalmaztak egy számítógépes programot"Pasziánsz" néven ez valójában a Klondike pasziánsz.
A játék számítógépen történő játszásának előnyei pasziánsz történet tartozik, hogy nem kell hozzá asztalnyi sima felületet találni, és pasziánsz történet kártyacsomag keverése is gyors és hatékony; nem utolsósorban pedig nem lehet benne csalni.
Ugyanakkor ma is kaphatók kifejezetten pasziánsz történet való, kis méretű lapokból álló kártyacsomagok is, azoknak, akik élvezni akarják az asztalon játszás hangulatát.