Ordit mint a faba szorult fereg eredete

Ágrólszakadt ember

Azon szólások nagy részét, amelyeket még ma is nap mint nap használunk, már dédanyáink is ismerték. Tisztában vagyunk azzal, hogy mikor melyiket kell használni, de önmagukban már nem feltétlen tudjuk értelmezni őket. Ordít, mint a fába szorult féreg Az egyik legérdekesebb szólásunk eredete egyszerűbb, mint elsőre gondolnánk. Ezt a szólást akkor használjuk, amikor valaki tehetetlenségében, kétségbeesésében kiabál.

Ordít mint a fába szorult féreg! Na de a féreg nem ordít! Akkor, hogy is van ez?

Ma a féreg hallatán apró élősködőre, kukacra asszociálunk, de az ordító, fába szorult féreg természetesen nem önkívületében üvöltő kukacot jelent. Régen a féreg szót a kártékony állatokra, kiváltképp a farkasra használták. Azért, hogy csapdába ejtsék a farkasokat, néhol fából készült csapdákat készítettek, máshol vermet ástak, és a csapdába esett állat kétségbeesett vonyításba kezdett.

A kapufélfákat sokáig szoborszerűre faragták, amiket eredetileg kapubálványoknak, faképeknek neveztek, és a ház lakóit óvták. Olyan kapufélfák is léteztek, amelyekbe annak a családtagnak a képét faragták, aki meghalt, és a faragott fába a haláltól számított 1 évig még visszajárhatott a halott lelke.

Kapcsolódó oldalak

A szólás eredete a kapufélfához, vagyis a faképhez kötődik: régen, ha valaki hosszabb időre hagyta el az otthonát, végigsimította a kapufélfát, ami az elválás és a találkozás helye is egyben. A kapufélfa volt azon elválások pontja is, amikor a házigazda kikísérte a vendégeket, ahol szokás volt még egy kicsit elidőzni és pletykálkodni. De ha a sietős vendég terefere nélkül távozott, akkor a házigazdát szó szerint a faképnél hagyta. A szerelmesek találkozóhelye is gyakran a kapufélfa volt, viszont ha a fiú vagy a lány megunta a párját, nem ment a találkára, így a másik hiába várt kedvesére a faképnél.

Megüti a bokáját Ma is sokszor használjuk ordit mint a faba szorult fereg eredete a mondást, ha valaki olyan dologra készül, aminek nagy eséllyel nem lesz jó vége, és bajba kerül.

Ordít, mint a fába szorult féreg

De mikor ütötte össze a szél az ember bokáját? A szitkozódás nem kevesebbet jelentett, mint azt, hogy az illetőt az akasztófára kívánták, ugyanis az akasztott ember bokáját fújta egymásnak a szél. Ez is érdekelhet! Szerelmi kötés, mágia, boszorkányság — Régi falusi hiedelmek nyomában Fabatkát sem ér Az értéktelen dolgok fabatkát, azaz szinte semmit sem érnek.

A batka a babka szóból ered, ami a valaha forgalomban volt egyik legkisebb értékű pénznem. A cseh aprópénz nálunk a A babka természetesen nem fából készült, de annyira értéktelen volt, hogy a többi fémhez képest — amikből a pénzérmék készültek — a fa volt a legértéktelenebb, így előtagként hozzáragasztották, ezzel is érzékeltetve mennyire keveset ér.

A koronavírussal foglalkozó reality műsort indít a TV2

Felöntött a garatra Aki felöntött a garatra, az már nem szomjas, vagyis erősen ittas állapotban van. A férgek gyógyszereinek mellékhatásai eredetileg a malom egy része: lefelé szűkülő, alul és felül nyílt faszekrény, ordit mint a faba szorult fereg eredete az őrölni való gabonát öntötték.

A garat magasan helyezkedett el, ezért felfelé kellett önteni a búzát, ami ugyanolyan volt, mint a A giardiasis megelőzése szerető ember torka: feneketlen. Miután az orvoslás átvette a garat szót, a szólás jelentése még egyértelműbbé vált. Bottal ütheti a nyomát Ha valamit elloptak tőlünk, és későn vesszük észre, akkor annak már bottal üthetjük a nyomát, vagyis lemondhatunk arról, hogy valaha újra előkerül.

  • Emberi paraziták tünetei
  • Honnan erednek a szólások/közmondások?
  • Régi magyar szólások eredete - Ezotéria | Femina
  • A vízben élő paraziták listája

Régen a vadászatok során a hajtók a vadak felzavarására bottal ütötték a bokrokat és a talajt, azonban, ha az állatok elmenekültek, szó szerint már csak bottal üthették a nyomukat. Szájba rág Amikor valakinek a szájába rágunk valamit, akkor részletekbe menően adjuk át az információt, többször elismételve, minden apróságra kiterjedően. A szólás eredete a csecsemők etetéséből fakad: régen, amikor a bébipapik még a kanyarban sem voltak, az anyák előre megrágták a kicsiknek az ételt, és az apró, pépes ételdarabokat adták gyerekeinknek az anyatej mellé.

Ezeket olvastad már?

Olvassa el is